Tereza és Sabina

2010 május 10. | Szerző: Solka |

 “A heverő mellett éjjeliszekrény állt, s rajta emberfejet formázó
állvány. Pontosan ilyen állványt használnak a fodrászok, parókát
tartanak rajta. Sabina állványán nem paróka volt, hanem keménykalap.
Sabina elmosolyodott.
– Ez a keménykalap a nagyapámé volt.
Efféle fekete, kemény, gömb alakú kalapot Tereza csak a moziban látott.
Chaplin viselt ilyen kalapot. Tereza mosolyogva kezébe vette, és sokáig
nézegette. Aztán megkérdezte: – Akarod, hogy lefényképezzelek benne?
Sabina sokáig nevetett a kérdésén. Tereza letette a kalapot, fogta a fényképezőgépet, és nekiállt fényképezni.
Majd egy órája fényképezett már, amikor hirtelen azt mondta:
– Nem akarod, hogy meztelenül is lefényképezzelek?
– Meztelenül? – nevetett Sabina.
– Igen, meztelenül – ismételte meg merészen Tereza a javaslatát.
– Erre innunk kell – mondta Sabina, és nyitott egy üveg bort.
Tereza testét gyengeség járta át, hallgatag volt, ezzel szemben Sabina,
kezében egy pohár borral, fel-alá járkált a szobában, és bőbeszédűen
mesélt a nagypapáról, aki egy kisváros polgármestere volt…
… s amikor a harmadik pohárt is kiürítette, azt mondta: – Várj – és kiment a fürdőszobába.
Fürdőköpenyben jött vissza. Tereza fogta a fényképezőgépet, és a szeméhez illesztette. Sabina feltárta előtte a köpenyét.

A fényképezőgép mechanikus szemként szolgált Terezának, amivel Tomas
szeretőjét figyelte, s egyben fátyolként, amivel eltakarta Sabina előtt
az arcát.
Sabinának szüksége volt bizonyos időre, amíg rászánta magát, hogy
teljesen ledobja a köpenyét. A helyzet, amibe belecsöppent, mégiscsak
kacifántosabb volt, mint feltételezte. Amikor a fényképezés már több
perce tartott, odalépett Terezához, és azt mondta: – Most én
fényképezlek téged. Vetkőzz le.
A „vetkőzz le” felszólítást Sabina gyakran hallotta Tomastól, és
megragadt az emlékezetében. Ez tehát Tomas parancsa volt, amit Tomas
szeretője intézett Tomas feleségéhez. Egyazon mágikus mondattal
összekötötte a két asszonyt. Ilyen volt a módszere: a nőkkel folytatott
ártatlan diskurzust váratlanul erotikus helyzetté változtatta; nem
simogatással, érintéssel, kedveskedéssel, kérleléssel, hanem
paranccsal, amit hirtelen, váratlanul ejtett ki, halk hangon, ám mégis
nyomatékosan, tekintéllyel, és testi távolságtartással: ilyenkor
sohasem érintette a nőt. Terezát is gyakran szólította fel változatlan
hangon, hogy „vetkőzz le”, s ha csak halkan mondta is, ha csak suttogta
is, ez parancs volt, és Tereza mindig felhevült attól, hogy
engedelmeskedik neki. Most ugyanazt a felszólítást hallotta, s a vágy,
hogy engedelmeskedjen, talán még hevesebb volt, mert idegennek
engedelmeskedni kivételes őrület, mely ez esetben annál is
csodálatosabb, hogy a parancsot nem egy férfi, hanem egy nő adja.
Sabina elvette tőle a fényképezőgépet, s Tereza levetkőzött. Ott állt
Sabina előtt meztelenül és lefegyverezve, azaz a fényképezőgép nélkül,
amivel az imént az arcát takarta, s amivel mint holmi fegyverrel
Sabinára célzott. Ki volt szolgáltatva Tomas szeretője kénye-kedvére.
Ez a gyönyörű megadás mámorossá tette. Arra vágyott, hogy a
másodpercek, amíg meztelenül áll Sabina előtt, sohase érjenek véget.
Azt hiszem, Sabinát is megérintette a helyzet különös varázsa, amint
szeretője felesége ott áll előtte furcsamód megadóan és elfogódottan.
Kétszer vagy háromszor megnyomta a kioldót, s utána, mint aki megijedt
a varázslattól, és el akarja gyorsan űzni, hangosan felnevetett.
Tereza is nevetett, és mindkét nő felöltözött.”
(Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége – részlet)