Számuk egyre nő, az eltöltött idővel arányosan. Néhányat csokorba
szedek, ami most hirtelen az eszembe jut. A többit majd, mint régen a
Füles magazin kis képregényeinek utolsó kockájában a pici sarokba
írták: folyt.köv.
Kötelezők:
A nőknek, akár sub, akár domináns hajlamúak feltétlenül és kötelező
jelleggel viselniük kell a combfixet. Ez alap. Akkor is, ha egyáltalán
nem áll jól. Mindenképpen fel kell úgy öltözni, vagy le kell úgy
vetkőzni, mint egy századeleji prostituált. Nem is lenne ezzel semmi
gond, hiszen az ember négyszemközt elbohóckodik ilyen öltözetben vagy
vetkőzetben az Urával vagy Úrnőjével. De ha már nekem is feltűnt, akkor
úgy tűnik, a combfix csipkéje már nem alsónemű, hanem egyenruha, ami
elvesztette az intimitását. Sajnos. :-S
A férfiaknak. Nos, gondolom, nekik senki sem írja elő, hogy mutogassák
a mellüket, combjukat, hátsójukat, akár a húspiacon. Mégis, valamiért
imádják meredező vagy lankadt péniszüket feldobni erre a pultra.
Persze, gyanítom, hogy minden hímállat úgy sejti, érzi, véli, az ő
pénisze az a szerszám, amely minden örömök forrása. Igazi vadállat,
kobra, piton, anakonda.
Megsúgom, nőként úgy gondolom, nem férfi, aki a farkát mutogatja. Több
esélyes is elbukott már azon, hogy az arcát vártam a jelszó beírása
után, és a farkával néztem farkasszemet. 🙂 Én pislogtam előbb… 😉
Persze, létezik az exhibicionizmus, mely szerint minél többen lássák a
himbilimbit, és lehet, egyedül vagyok a véleményemmel, de én akkor is
azt gondolom, szánalom. Főleg, ha domnak nevezni magát az illető
cerkabajnok.:-)
Leginkább az tetszik, amikor valaki azt írja az adatlapjára, hogy “nem
keresek senkit”, aztán a keresett partnerhez pedig, hogy férfi legyen,
domináns, 170-200 cm stb. 🙂 Most akkor igazán eldönthetné, hogy keres
vagy sem. Szegény domináns férfiaknak is fel van adva a lecke az ilyen
határozott nőszemélyekkel.
Ennél egy fokkal szebb, mikor a férfiember tömött sorokban felvezeti,
hogy igenis, komoly, hosszútávú kapcsolatot keres, hovatovább talán
gyermekei anyját véli itt megtalálni, majd a keresett partnernél: “sub,
switch, domina, nem meghatározható, egy darab, kettő darab, öt darab,
mindegy, csak legyen már valami lyuk…” Édes. 🙂
Jaj, hát az is csuda jó, amikor a sub komplett szabályzatot fogalmaz
meg, hogy őt csak így, és úgy, ilyen hangvétellel, olyan tisztelettel,
stilisztikával, irodalmi igénnyel lehet megszólítani. Majd akkor talán
kegyeskedik a kibuggyanó mellei fölött vetni egy kósza pillantást a
nyomorult dom (a fene a pofáját, hogy mert ez előre köszönni…
)adatlapjára.
Kedvencem változatlanul a helyesírási hibáktól hemzsegő adatlap. Ha nő,
aki elköveti, semmi gond! Elég, hogy XX kromoszómái vannak, máris
szuperérzékeny, szuperintelligens, szupertehetséges domina, vagy sub,
vagy akár mindkettő, aki kedvéért, szeme sugaráért a domból sub lesz, a
subból meg dom. Vagy mindkettő vagy egyik sem, vagy nem is tudom. De
mindenképpen “ígéretes”. 🙂
Ha férfi követi el a helyesírási hibákat? Hulljon a férgese! Pusztuljon
a szerencsétlen, ha egyet is vét! Kövezzük meg! Vagy egyszerűen ne
álljunk vele szóba. Hát mégis mit képzel? Hogy lehet ilyen alulművelt?
😉
Továbbá tetszenek a lábak. Vékony, vastag, rövid, hosszú, lényeg, hogy
láb legyen. Lehetőleg felrakva egy székre. Mondjuk cipőben. Úgy a
szexi. 🙂 Kicsit koszos a cipő, nem számít. Bevallom, hogy sikeresebb
legyek, gondolkoztam rajta, hogy felkapok egy mezőgazdász zoknit, a
tornacipőmet, aztán felpattintom a lábikómat a hokedlire, de elvetettem
az ötletet… Nem volt, aki fényképezze. 🙂