Ébredés

2010 május 10. | Szerző: Solka |

Korábban ébredt, mint a férfi. Kifordult az ölelésből, és kilépett a
puha szőnyegre. A derengésben is tisztán látta a bútorok körvonalait.
Először a fürdőszobába ment. Kezét a hideg víz alá tartotta, csuklóján
folyatta végig, úgy várta meg, míg meglangyosodik. Akkor két tenyerébe
engedte, és föléhajolt. A langyos víz simogatása elűzte az álom utolsó
próbálkozását.
Kisétált a konyhába, vizet melegített, hogy teág főzzön. Reggeli
szokásos rutin volt ez, a tea kellemes és édes aromájával ébredt.
A nő szerette a rituálékat. Megnyugtatták a lelkét. Mindig ugyanazok a
mozdulatok az ébredés után. A rutin jó arra, hogy a gondolatok közben a
maguk újtát járják. Ilyenkor jó átgondolni az álmokat, még elidőzni
kicsit ott.
Filtert tett a bögrébe, forró vizet.
“Így nem lesz jó, – gondolta,- hiszen ketten vagyunk.”
A szekrényből újabb bögrét vet ki, majd megállt egy pillanatra.
Tanácstalanul nézte a teásdoboz tartalmát. Úgy húszféle különböző
fajtájú filter közül vajon melyiket választaná?
Elmosolyodott. Ebben a pillanatban szétáradt benne a bizonyosság, érezte zsigereiben, hogy melyik lesz jó.
“Ugyanazt választaná, amit én.”
Kinézett a konyha ablakán. Nézte az eget. A nap még nem kelt fel
teljesen, de már nem látszottak a csillagok. Az égbolt tiszta volt,
sehol egy felhő.
Visszasétált a szobába. Letette a két bögrét az asztalra, és az ágyhoz lépett.
A férfi még aludt. Szeme lehunyva, karja még ölelte azt a helyet, ahol nemrég a nő feküdt. Egyenletesen lélegzett.
Olyan jó volt nézni. Figyelni azt az arcot. Tudni, hogy itt van, itt
mellette, de mégis nagyon messze. Valahol az álmok mélyén volt.
Nézte az arcát. Minden vonását ismerte már. Az ajka vonalát, az orrát,
a homloka ívét. A szarkalábakat a szeme sarkában, a reggeli apró
borostákat.
Első pillanatban azt hitte, álmában mosolyodik el a férfi… de nem. Ráébredt a kutató tekintet pásztázására.
Nem nyitotta ki a szemét, csak a kezét emelte kissé a nő felé.
A nő kibújt a hálóingből. Még meleg volt a helye a takaró alat. A férfi
magához húzta, s olyan jó érzés volt visszabújni az ölelésbe.
Elkezdődött egy újabb nap. Egy újabb közös nap.
…