<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Solka</provider_name><provider_url>https://solka.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Solka</author_name><author_url>https://solka.cafeblog.hu/author/Solka-2/</author_url><title>Ébredés</title><html>Korábban ébredt, mint a férfi. Kifordult az ölelésből, és kilépett a
puha szőnyegre. A derengésben is tisztán látta a bútorok körvonalait.
Először a fürdőszobába ment. Kezét a hideg víz alá tartotta, csuklóján
folyatta végig, úgy várta meg, míg meglangyosodik. Akkor két tenyerébe
engedte, és föléhajolt. A langyos víz simogatása elűzte az álom utolsó
próbálkozását.&lt;br&gt;
Kisétált a konyhába, vizet melegített, hogy teág főzzön. Reggeli
szokásos rutin volt ez, a tea kellemes és édes aromájával ébredt.&lt;br&gt;
A nő szerette a rituálékat. Megnyugtatták a lelkét. Mindig ugyanazok a
mozdulatok az ébredés után. A rutin jó arra, hogy a gondolatok közben a
maguk újtát járják. Ilyenkor jó átgondolni az álmokat, még elidőzni
kicsit ott.&lt;br&gt;
Filtert tett a bögrébe, forró vizet.&lt;br&gt;
&quot;Így nem lesz jó, - gondolta,- hiszen ketten vagyunk.&quot;&lt;br&gt;
A szekrényből újabb bögrét vet ki, majd megállt egy pillanatra.
Tanácstalanul nézte a teásdoboz tartalmát. Úgy húszféle különböző
fajtájú filter közül vajon melyiket választaná?&lt;br&gt;
Elmosolyodott. Ebben a pillanatban szétáradt benne a bizonyosság, érezte zsigereiben, hogy melyik lesz jó.&lt;br&gt;
&quot;Ugyanazt választaná, amit én.&quot;&lt;br&gt;
Kinézett a konyha ablakán. Nézte az eget. A nap még nem kelt fel
teljesen, de már nem látszottak a csillagok. Az égbolt tiszta volt,
sehol egy felhő.&lt;br&gt;
Visszasétált a szobába. Letette a két bögrét az asztalra, és az ágyhoz lépett.&lt;br&gt;
A férfi még aludt. Szeme lehunyva, karja még ölelte azt a helyet, ahol nemrég a nő feküdt. Egyenletesen lélegzett.&lt;br&gt;
Olyan jó volt nézni. Figyelni azt az arcot. Tudni, hogy itt van, itt
mellette, de mégis nagyon messze. Valahol az álmok mélyén volt.&lt;br&gt;
Nézte az arcát. Minden vonását ismerte már. Az ajka vonalát, az orrát,
a homloka ívét. A szarkalábakat a szeme sarkában, a reggeli apró
borostákat.&lt;br&gt;
Első pillanatban azt hitte, álmában mosolyodik el a férfi... de nem. Ráébredt a kutató tekintet pásztázására.&lt;br&gt;
Nem nyitotta ki a szemét, csak a kezét emelte kissé a nő felé.&lt;br&gt;
A nő kibújt a hálóingből. Még meleg volt a helye a takaró alat. A férfi
magához húzta, s olyan jó érzés volt visszabújni az ölelésbe.&lt;br&gt;
Elkezdődött egy újabb nap. Egy újabb közös nap.&lt;br&gt;
...&lt;br&gt;
	
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>